Egyre többen fordulnak az úgynevezett nagymama-hobbik iránt – akár anyaként is. Valamit kézzel alkotni a mostani „eldobható” világunkban akár a fogyasztási mánia elleni kiállás is lehet. Rettenetesen szeretek dolgokat megjavítani, megfoltozni, megragasztani, és bizony kötni is imádok. Szóval most összeszedtem öt okot, amiért anyaként úgy általában jól esik kötni. (Vagy lehet, hogy ez csak mind indok, hogy este a mosogatás helyett a kötőtűt válasszam? Az olvasóra bízom ennek eldöntését.)

A káosz közepén is sikerélmény

Újból lecserélni a pelenkát, letörölni az etetőszéket, berakni a mosást: a teendők körforgásának sosincs vége anyaként. Persze gyerekünk cseperedik, egyre ügyesebb lesz és csodálatos látni a fejlődését, de az anyaság gyakran tűnhet sziszifuszi küzdelemnek a kupi és káosz ellen. Emellett nagyon kiszámíthatatlan a kisgyerekes időszak: alszik-e ma is délután? Már két hete jár bölcsibe, mikor hozza haza a következő válogatottan brutál vírust? Ebben az időszakban egy kézzelfogható tárgy elkészítése nagyon megerősítő lehet, megadva az én-hatékonyság érzését. Erőfeszítésünk tárgya így megfoghatóvá, használhatóvá válik, ami egy jó sál esetében még melegít is minket miközben lelkesen (vagy kevésbé) dúdoljuk a „hintapalintát” a ködös játszin.

Az anyai ölelés kiterjesztése

Saját készítésű ruhát ráadni a gyerekünkre, legyen az bármilyen aprócska kis darab is – nagyon különleges érzés, szinte benne van a védelmező, szerető energiánk. Az a szeretet, amit köré kötünk, szövünk, elkíséri, védelmezi a napjában. Amikor ajándéknak kötök egy darabot, a folyamat közben gyakran megfogalmazódik bennem pár kívánság a jövőbeli viselő felé, akár kimondott gondolatban, vagy akár csak egy diffúz, meleg érzésben is.

Egy csodálatos tevékenység az “üresjáratokra”

Saját élményem, hogy a gyerekeknek gyakran annyira van csak szüksége, hogy ott legyünk mellettük míg játszanak. Nem kell feltétlenül velük játszani, mindig tevékenyen jelen lenni. De akkor mit csináljunk? Fejben állítsuk össze a bevásárlási listát? Vagy inkább kerüljön elő a telefonunk és pörgessük az instát (mondjuk akkor csak testben leszünk ott)? Ezekre a helyzetekre csodás lehet a kézimunka, ami minket is leköt, haladunk is egy kisebb vagy nagyobb projekttel, miközben a figyelmünket sem vonja el teljesen.

Mindfulness gyakorlat

Anyaként gyakran annyira pörgünk, hogy egy csöndes meditációra leülni szinte lehetetlennek tűnik – ekkor jól jöhet a kézimunka, mint egy aktív mindfulness meditáció.
Megerősítő mondatokat is kitalálhatunk magunknak: minden szemmel egyre nyugodtabb és ellazultabb leszek, egyre jobban megérkezek a jelenbe, elengedem a szorongásaimat. A ritmikus, ismétlődő mozgások aktiválják az idegrendszerünk paraszimpatikus ágát, amely az ellazulást és megnyugvást hozza magával. Azaz a kézimunkázás segíthet a pulzusszám csökkentésében, a stresszhormon (kortizon) szintjének mérséklésében és a hangulat javításában.

Megelégedni az elég jóval

A legtöbb kézimunkába valahol csúszik hiba: egy rosszul számolt sor, egy furcsán kötött szem. Legtöbbször csak később vesszük észre, amikor már túl nagy erőfeszítés lenne visszabontani. Persze még dönthetünk így, de felhasználhatjuk gyakorlóterepnek arra, hogy barátkozzunk a tökéletlennel, vagy épp csillogósabb nevén: az elég jóval. Bizony, ez a nap se lett tökéletes, ma is elvesztettem a türelmemet a reggeli tökölésben, az étel is kicsit sós lett, a gyerek pedig magára rántotta az éjjeli lámpát (saját példa – nem esett szerencsére senkinek bántódása).

Tökéletes nem, de elég jó tudok lenni.
Magam számára, a gyerekemnek és úgy általában a szerepeimben.